Kérdezz - Felelek az 'Inercy'-vel: a bandáról, a lemezről és a tervekről

Szörnyű bűnöm, hogy az INERCY zenekar fölött valahogy mindig átsiklottam, pedig nem ma kezdték, ráadásul idén tavasz óta elérhető a 'Fiction' című lemezük is, ráadásul - mint elmondták - pörögnek, és tervekben, célokban sincs hiány. Pótolva hiányosságomat, kicsit kitárgyaltuk a bandát, amit alant olvashattok.

Talán nem tévedek ha azt mondom, hogy az Inercy nem tartozik a legismertebb bandák közé a hazai színtér hasonló stílusú zenekarai között. A banda története mégis 2009-ig nyúlik vissza megszámlálhatatlan tagcserével. Hogy tisztán lássunk: miről is szól az Inercy? Honnan indult, hol tart most és mik a jövő fő tervei?

Valóban nem tévedsz. :)

2009 őszén kezdődött a zenekar története, mikor is az éppen aktuális csapataink egytől egyig bemondták az unalmast. Ezt követően 1-2 hónap zenei kihagyás után Ilonka Gabival (gitár), Mezei Gerissel (dob) és Veligdan Alival (vokál) összehoztuk a D!sgrace-t, az Inercy elődjét. A zenei irányvonalról elég, ha annyit mondok, hogy benne volt minden klisé, ami egy „klasszikus” metalcore zenéhez szükséges, gondolok itt a temérdek mennyiségű breakdown-ra és hörgésre. Mikor Inercy-re módosult a csapat neve, már teljesen kicserélődött a társaság. Nem csak a zenészek lettek mások, de a zene is. A tagcserékről és miértjeiről most nem szeretnék beszélni, mert ahhoz egy 1000 oldalas regény is kevés lenne. A lényeg az, hogy más jellegű zenét szerettünk volna játszani, más tagokkal, így alakult meg 2011 elején az Inercy. Természetesen ekkor még nem a mai felállással, mert jelenlegi tagság 2012 októberében jött össze. 

2013. március 27-én jött ki az első hivatalos lemez, a „Fiction”. Mondhatni, pozitív volt a fogadtatása mind a közönség, mind a „szakma” részéről is, hiszen a 2013-as Talentométer Tehetségkutatón is felléphettünk. Fontos mérföldkőnek tartjuk ezt az eseményt, hiszen az ország egyik, ha nem a legnagyobb tehetségkutatóján vehettünk részt. 

A tervekről annyit, hogy pár héten belül kezdünk el forgatni egy videoklipet a Csak Pár Hang című dalunkra. Ezen kívül 2-3 új dalt is valószínű, hogy kihozunk az évben, ill. még egy split lemezzel is jelentkezni fogunk, meg még ki tudja, hogy mivel. :) Egy a lényeg: Csináljuk! :) 

Akárhogy csűröm-csavarom a zenei stílusokat, Ti rock zenét játszotok kis metálkodással, de minden sallang nélkül. Ahogyan más bandának is feltettem a kérdést: Vajon leáldozóban van a végtelen breakdown-ok és a hörgések kora? Mekkora az igény a hazai közönség körében a dallamosabb, tiszta vokállal bíró zene iránt?

Örülök, hogy nem húztál ránk valami zenei skatulyát, és ez a „metálkodós rock zenés” elnevezés is tetszik! :) Én úgy gondolom, hogy nincs leáldozóban a breakdown és a hörgés. Azok a bandák, akik az ilyen zenei megoldásokhoz nyúltak, még szinte mind működnek, léteznek és lemezeket jelentetnek meg a mai napig. Szerintem manapság azok a bandák tudnak jobban érvényesülni, akik különböző stílusokat ötvöznek és nem csak a „fapados, szabályokhoz, klisékhez kötött metált” játsszák. Éppen ezért rengeteg zenekar átalakul. A hörgés meg a breakdown ugyanúgy megvan, de mondjuk egy szintivel vagy különböző hangokkal színesítik ezeket az elemeket, ezért tűnhet úgy, hogy a klasszikus értelemben vett breakdown eltűnni látszik. Ha a saját példámat nézem: én is úgy vagyok vele, hogy az olyan bandákat szeretem, kiknek a zenéiben minden benne van. Tökéletes példa erre az oszakai Dir En Grey. Aki nem ismeri őket, nyugodtan keressen rá. Megírtak már jó pár nótát, de nincs 2 ugyanolyan daluk. A langyos rock zenétől az atom brutal mészárlásig minden benne van. Ez a sokszínűség jellemzi az Inercy-t is… kivéve a mészárlást! :) Úgyhogy azt látom, hogy inkább arra a zenére van igény, ami keveri a különböző stílusokat úgy, hogy egyik se menjen a másik rovására. Legyen egy kis hörgés, tiszta vokál, meg ez meg az.

Nem is olyan régen kiadtatok egy lemezt "Fiction" címmel. Mióta volt ez a projekt tervben? Nálatok hogyan néz ki egy lemezkészítés menete a kezdeti tervektől, álmoktól a kész "termékig"?

A „Fiction” lemez dalai már 1-2 éve készen voltak mikor a felvételek elkezdődtek. A Csak Pár Hang készült el a legkésőbb még valamikor 2012 közepén. Úgyhogy már nagyon régen a levegőben lógott ez a projekt. Természetesen a tagcserék miatt húzódtak el így a felvételek. Normális esetben a próbákon csiszoljuk össze a szerzeményeket, majd külön-külön rögzítjük a témákat. Ezt követően hagyjuk a dalokat egy kicsit érni. Rengetegszer változtatunk a témákon, ebből adódóan viszonylag lassan készítjük a szerzeményeket, de ha már úgy gondoljuk, hogy tökéletes állapotban vannak, akkor felvesszük őket. Szerencsések vagyunk abból a szempontból, hogy a saját stúdiónkban melózhatunk a dalainkon. Nem hajt senki, így az új szerzemények már nyugodt tempóban készülnek. Nincsenek kérdéses tagcserék, problémák… teljes a harmónia! :) 

Az artwork egyébként, az Idoru borítókért is felelős Tóth Richárd alkotása.

Hol lelhető fel a lemezetek, esetleg a korábbi dalok? Áll-e mögöttetek menedzsment és/vagy kiadó? Kézzel fogható lemezként megjelent/ megjelenik-e az album?

Az idén márciusban megjelent lemez ingyen letölthető és meghallgatható facebook, a soundcloud és bandcamp-es felületünkön. Nemsokára elkészül a hivatalos honlapunk, természetesen onnan is le lehet majd húzni az albumot. Hogy fizikai formában kijön-e az anyag, azt még Mi sem tudjuk! :) Mivel nem áll mögöttünk semmilyen kiadó vagy menedzsment ezért nem kezdek el rizsázni a CD megjelentetés „hátrányairól” és előnyeiről, mindenki tudja, hogy mi a helyzet. Elképzelhető, hogy következő anyag már CD-n is megjelenik, talán „rácsapjuk” a Fiction lemez számait is! :)

Az utolsó dal magyar nyelven szólal meg. Ez mindig felveti a kérdést: Magyarul vagy angolul szerettek jobban szövegeket írni és előadni? Melyiket fogadja jobban a közönség? Hogyan dől el, hogy mi szólal meg magyarul? Lesz-e a jövőben magyar nyelvű nóta? Az angol szövegű dalokkal pedig szándékoztok-e esetleg a külföld felé is bemutatkozni?

A mai magyar bandák többsége angol nyelven írja a dalait. Mondhatni divattá vált. Azért valljuk be, hogy egy közhely-mentes, jó magyar dalszöveget megírni eléggé nehéz. Vagyis nehezebb, mint az angolt. Szerintem főleg a „türelmetlenség” szüli az angol szövegeket és nem minden esetben a külföld felé nyitó tudatosság. Türelmetlenség alatt azt értem, hogy az adott zenekar minél hamarabb felvételt akar készíteni, minél hamarabb meg akarja magát mutatni a közönségnek, és mivel az átlag magyar ember nem érti az angol szövegeket, ezért bármilyen minőségű dalszöveget le lehet nyomni a torkán. Az igazán jó magyar dalszövegek mögött azért komoly meló van, de megéri rászánni az időt és minőségi, fantáziadús magyar szöveget írni, mert szerintem a közönség sokkal jobban magáénak tudja érezni a zenét, de Én mindenképpen. 

Az Inercy esetében egyértelműen a magyar dal tetszik a legjobban a közönségnek, legalábbis a legtöbb pozitív visszajelzést arra a tételre kaptuk. Nem feltétlenül a pozitív visszajelzések miatt, de az új dalok többsége magyar nyelvű lesz. Tulajdonképpen téma-függő, hogy melyik track magyar és angol. Van olyan téma, mely angolul szól jól és van, ami magyarul. A jövőben arra fogunk törekedni, hogy az összes dalnak legyen kétnyelvű verziója. Sosem lehet tudni, hogy mikor lehet rá szükségünk… :)

Van-e kedvenc koncert helyszínetek? Kedvenc "haver" zenekar, esetleg "elsőszámú rajongó"? Hol volt az eddigi legemlékezetesebb bulitok, amiről mindig szívesen beszéltek, és kikkel szerettek legjobban fellépni (ha van ilyen)?

Miskolci csapat vagyunk, így a miskolci Corner Stage a jelenlegi kedvenc helyszín, ahol általában Standby Gravity-vel szoktuk szántani a színpadot, de a legjobb hely, ahol megfordultunk, az, az A38 hajó. Nincs kedvenc társfellépő zenekarunk, mindenkit imádunk, akik jó fejek! :)

Mit várhatunk a lemez után? Hol találkozhatunk veletek élőben legközelebb? Egyéb tervek, videoklip vagy hasonló nagyobb szabású akció várható-e tőletek?

Ahogy mondtam, a következő feladatunk a videoklip elkészítése, ill. 2-3 új dal megjelentetése még az idén, majd nekiállunk megírni egy 8-9 számos lemezt. Októberben kezdjük az aktív koncertezést. Láthatóak leszünk Miskolcon, Debrecenben, Kazincbarcikán, Budapesten és még ki tudja, hogy hol. Októberig nincsen lekötött bulink, de persze, hogyha beérkezik 1-2 felkérés, akkor élünk vele!

Bemutatkozik az Anchorless Bodies

Ismét horogra akadt egy hazai banda, ezúttal az ANCHORLESS BODIES egyenesen Miskolcról. Néhány kérdést nekik is feltettünk róluk és arról a zenei közegről, melyben élnek és dolgoznak. Kérdéseinkre Pap Márton, a csapat énekese reagált.

Hivatalosan alig múlt egy éves a zenekar, így történelmi jelentőségű mérföldkövekről nehéz lenne beszélni, mégis mik az Anchorless Bodies eddigi működéséből kiemelendő történések a megalakulástól napjainkig? (…megspékelve a legamatőrebb kérdéssel: kik alkotják személy szerint a bandát, és hogyan futottatok össze és született meg a zenekar)

Pistit a dobosunkat leszámítva mindannyian zenéltünk már valahol, különböző metalcore és egyéb zenekarok maradványaiból jöttünk létre. A gitárosok Milán és Alex, korábban a My Fears From The Silence zenekarból lehetnek ismerősek, a basszusgitáros Ádám pedig a Raze To The Ground és Sky Above Heroes sorait erősítette. Jómagam szintén ez utóbbiban gyilkoltam a hangszálaimat, de részt vettem egy progresszív metal projektben is (Formal Logic), valamint egy ideig a már említett My Fears From The Silence-ben is kisegítettem. A közös koncertek és az azonos érdeklődés tehát összehozott minket és miután az előbandák beadták a kulcsot, megszületett az Anchorless Bodies. Nem voltak konkrét elképzelések az irányvonalat illetően, de mindannyian tudtuk, hogy mást szeretnénk játszani, mint eddig. Az első pár próba alkalmával nagyjából ki is jelöltük a követendő csapásvonalat és azóta is azon haladunk kisebb-nagyobb kitérőkkel. 

Az elmúlt egy év sok próbával és koncertezéssel telt, igyekeztünk elérni a közönséget, megmutatni, hogy itt vagyunk. Hamar rájöttünk azonban, hogy felvétel nélkül nem móka a fellépés (maximum nekünk : ) ), úgyhogy tavaly stúdióba vonultunk és felvettük az első három számos kislemezünket, mely a Years címet kapta. A jelen interjú apropója pedig a nemrég felvett második kiadvány, a The Remedy Process. Ez a kiadvány szintén három számot tartalmaz és a gyulai No Silence stúdióban vettük fel, óriási pacsi Siminek a munkájáért, kiemelkedő a hozzáállása és a szakértelme.

Eddig két EP látott napvilágot tőletek egyenként 3 dallal ráadásul rövid időn belül. Mi a 'Years' és a 'The Remedy Process' története? A két kislemez külön kezelendő, vagy "folytatásról" van szó?

Nos, az első anyagon égett bennünk a tűz és mihamarabb meg akartuk csinálni a bemutatkozást, ami ahhoz vezetett, hogy a legegyszerűbb útját választottuk a felvételnek és egy miskolci stúdió szolgáltatásait vettük igénybe. Kevés volt a rendelkezésre álló keret, így a végeredmény természetesen nem lett olyan amilyet előzetesen elképzeltünk, ami elég hamar generált igényt egy új felvételre részünkről. Személy szerint imádom a Years dalait és pont ezért bosszantó, hogy nem kapta meg az őt megillető megszólalást és gondoskodást. Félreértés ne essék, imádom a zajos, koszos megszólalású és lo-fi bandákat, de ez a felvétel nem jó.:) Így hát amint megszülettek az újabb számok, elhatároztuk, hogy komolyabban vesszük a dolgokat és ellátogatunk Gyulára. Az eredmény szerintem magáért beszél. 

Tematikailag egyébként nem kapcsolódik a két kislemez, illetve talán annyiban hogy mindegyik számunk hasonló hangulatokat jelenít meg, de nincs konkrét kötődés közöttük. Folytatásról talán olyan szempontból tekinthetünk rá, mint a zenekar természetes fejlődésének állomása.

Ti hogyan fogalmaznátok meg: miről szólnak a dalaitok? Kiknek szól a zenétek, kiket szeretnétek elsősorban elérni a muzsikátokkal?

Ez az a kérdés, amit – bár én írom a szövegeket – sosem tudtam konkrétan megválaszolni. A dalok mindig különböző hangulatok kivetülései, szó sincs összefüggő történetekről, kardozó lovagokról és gyilkolászó gonoszokról. Mindig az adott érzelmi állapotomhoz és a szám hangulatához legjobban passzoló, fogalmazzunk úgy, metaforák alkotják a szövegeket. Mindenki mást láthat bennük, eltérhetnek az értelmezések, ezáltal mindenkinek mást ad. Ami a megcélzott közönséget illeti, szeretnénk olyan embereket elérni, akik valóban a zenénket szeretik, és nem pedig azért hallgatnak minket, mert vonzódik valamilyen éppen divatos irányzathoz. A dalírás során is mindig a saját szájízünk szerint alkotunk, igyekszünk figyelmen kívül hagyni az aktuális trendeket. Természetesen ez nem lehetséges száz százalékosan, hiszen mindannyian szeretjük a mai bandákat, így tudat alatt is hatással vannak ránk. De konkrét másolásról szó sincs.

...és mi a helyzet a miskolci underground színtérrel? És úgy általában, mint fiatal banda: hogyan tudtatok beilleszkedni a hazai zenei életbe Anchorless Bodies-ként? Terveitek, céljaitok eddig teljesültek, elégedetted vagytok az eddigi fogadtatással?

Sajnos Miskolc a méretéhez képest meglehetősen szegény zenei élettel büszkélkedhet. Vannak zenekarok, akik folyton mozgolódnak és érdemes rá figyelni (Karst, Standby Gravity), de az infrastruktúra rendkívül kedvezőtlen. Koncertezésre alkalmas hely szinte nem is akad a városban, ha pedig mégis van ilyen, nem nézik jól szemmel az ilyen „rétegzenét”. 

A zenei életben betöltött helyzetünket folyamatosan igyekszünk javítani, célunk az aktív koncertezés az ország minden táján. Szeretnénk minél több emberrel megismertetni magunkat és számtalan kiváló zenekarral megosztani a színpadot. Tervbe van véve a póló nyomtatás, és ha minden jól megy, akkor hamarosan egy ultra-limitált példányszámú bakelitkiadást is megér a The Remedy Process.

Ha szűkítjük a színteret, akkor dallamos hardcore a Ti műfajotok. Mi a szitu szerintetek a magyar 'core zenével? Úgy tűnik, mintha manapság egyre többen váltanának "dallamos zúzásra" egy laza "melodic" jelzőt felvéve, mintha eltűnnének az oly divatos breakdown elemek, a szöveget tekintve pedig mintha mélyülne a mondanivaló (és ezzel egy időben gyűlnek a közhelyes dalszövegek). Szóval milyen irányba halad, vagy éppenséggel milyen irányba szeretnétek Ti vinni ezt a zenei irányvonalat?

Ha most a ’core zene alatt a svédelt metalcore hazai képviselőiről beszélünk, akkor szerintem ugyanaz történik itthon, mint külföldön. A divatos, unalomig ismételt sablonok puffogtatásában merül ki a legtöbb zenekar fegyvertára. Ez változatlan, mióta széles körben elérhető az internet és a külföldi hullámok begyűrűztek hazánkba. Jómagam imádtam a breakdown-okat, de egy pár éve iszonyatosan elcsépelt elemmé vált. A zenekarok nem csupán a dal dinamikáját és lendületét kiválóan elősegítő, jól elhelyezett breakdown-okkal operáltak, hanem jóformán ezerszer használt és baromi unalmas, ötlettelen csuga-csugákra építik fel a számaikat. Ezáltal szerintem sokak számára megszületett az egyértelmű út, miszerint elfordulnak az ilyen zenéktől és új irányvonalak után néznek. Ez történt velünk is, belefáradtunk a korábbi irányvonalakba, teljesen üresnek éreztük azokat. A melodikus hardcore viszont remek alapot szolgáltat a gondolataink megvalósítására. Persze nem vagyunk klasszikus értelemben vett melodikus hardcore banda, zeneileg mondjuk nem sok közünk van egy Life Long Tragedy-hez vagy korai Hopesfall-hoz, de a hangulat és hozzáállás amit ezek a bandák közvetítenek példamutató értékű. Igyekszünk tehát ezt az eszköztárat alapul venni és kibővíteni egyéb irányvonalakkal, melyeket imádunk. Így kerülhet bele post-rockos hangulatfokozás és screamo-szintű előadásmód a repertoárba. Ezáltal próbálunk többet adni az embereknek. 

A hazai zenekarok szövegeiről nem szeretnék nyilatkozni, mert egy-két kivételtől eltekintve sosem olvasom el őket és ezek alapján nem szeretnék általánosítani. 

Végül a második számú legunalmasabb kérdés: hol láthatunk Titeket legközelebb fellépni, nyáron merre lesztek hallhatók-láthatók?

Legközelebb július 20-án lehet elcsípni a bandát a Testify és a Lost In Capital társaságában, valamint július 27-én Budapesten az R33 klubban az Argentin Our Anger-rel és pár magyar zenekarral. Várunk mindenkit.

We are the hope, It's time for uprising! - Coldharbour Lane interjú

A COLDHARBOUR LANE bemutatása kicsit furfangos téma, hiszen Dead by Tomorrow név alatt látta meg a csapat a napvilágot. Változatlan tagok, felállás és változatlan zúzás. Egy nagylemezzel a hátatok mögött (End of an Era), sőt még a 'The Uprising' kezdeti borítóján is a régi nevet feltüntetve most mégis a 'Coldharbour Lane' név alatt fut a projekt. Mi motivált Benneteket a névváltoztatásra?

A Dead By Tomorrow nevet kb. 4 éve kapta a zenekar, akkori fejjel még jónak tűnt, de az utóbbi időben meglehetősen sablonosnak éreztük már. Amikor megkérdezte valaki, hogy mi a bandánk neve, nem adtunk már rá olyan szívből jövő választ, mint pár évvel ezelőtt, úgyhogy jobbnak láttuk váltani. Eleinte úgy volt, hogy ezt az EP-t még a régi néven hozzuk napvilágra, aztán megdumáltuk, hogy igazából semmi értelme, ha egyikünknek sem tetszik már. Így lettünk Coldharbour Lane, ami egyébként egy londoni utcanév, amihez ugyan semmi történelmi dolog, gyilkosság, vagy mítosz nem kötődik, csak szimplán hangzatosnak találtuk és első hallásra beleszerettünk.

A korábbi nagylemezre talán ráaggatható a deathcore címke egy az egyben. Az új EP dalai mintha dallamosabb vonalat képviselne. De erre Ti tudtok válaszolni igazán: szóval milyen zenei stílusba pakolnátok be magatokat most, és mi a várható irányvonal a jövőben?

A The Uprising egy melodikusabb vonalat célzott meg, nagyjából kikoptak a breakdown-ok is a zenéből. Ha nagyon be akarnánk kategorizálni magunkat, talán a metalcore/melodikus deathcore vonalat mondanánk fő irányként, bár van olyan szám az EP-n, amiben egyáltalán nincsenek deathcore elemek, a vokálokon kívül. 

A jövőben még inkább ezt a melodikus vonalat szeretnénk erősíteni, és kicsit jobban elszakadunk majd a 4/4-től. Csak, hogy nagyjából érthető legyen, hogy milyen irányt céloztunk meg, fel lehetne hozni példának az ERRA zenekart. Az általuk képviselt stílus áll talán legközelebb a szívünkhöz. 

Egyébként íródnak már az új számok, egyelőre csak kezdetleges verziók, de már így is sokkal faszábbak, és összetettebbek, mint az eddigi anyagaink.

A ’The Uprising’ nem is oly régen jelent meg, három számot tartalmaz. Mesélnétek erről kicsit bővebben? Milyen koncepciót követ ez a több, mint tízperces kislemez? Milyen témát ölelnek fel a dalok?

Az albumborító és a booklet képei is egy-egy olyan jelenetet tartalmaznak, ahol a természet visszaveszi az uralmat, fellázad az emberek ellen. Innen is a ’The Uprising’ lemezcím. 

A szövegekben ennek a fellázadásnak egy leképzése jelenik meg, csak itt már nem az ember és a természet küzdelmén keresztül feszegetjük ezt a témát, hanem már általánosságban, a mi saját tapasztalatainkat vettük alapul. A minket körülvevő negatív dolgokból és a hétköznapi szarból való kitörést szeretnénk szimbolizálni ezzel az egésszel.

Kik nálatok a szerzők akár zenei, akár dalszövegek terén? Hogyan írjátok a dalokat, és mi alapján dől el, hogy mik kerülnek rá egy-egy lemezre? Hol rögzítettétek és kevertétek készre az EP-t?

A zenei téren mindenki kiveszi a részét a számírásból, ha mást nem, legalább ötlet és számösszetétel szinten, de a témákat a gitárosunk, Henki (Máthé Balázs) írja. Igazából a 2 kiadott anyagunk témáinak a 90%-a az ő fejéből pattant ki. A szövegeket Bálint és Dávid hozzák, de mind a zenei, mind a szövegi részt át szoktuk futni közösen is és ha valakinek nem tetszik valami, akkor addig alakítunk a dolgokon, amíg mindenki maximálisan elégedett nem lesz mindennel.  

A fennállásunk óta elmúlt 5 év során szerencsére eljutottunk oda, hogy több 100 témából tudunk válogatni 1-1 lemezre, úgyhogy azokból sosem volt hiány és egyre csak nő ez a szám. 

A lemez a FlagShip stúdióban került rögzítésre, Bodnár Attila irányításával. A felvétel nagyon jó légkörben zajlott. Attilának sok melója volt ezzel a 3 számmal, nem könnyítettük meg a dolgát, de végtelenül türelmes és segítőkész volt végig a munkálatok során. A keverés és a master is nála történt.

Milyenek eddig a visszajelzések a ’The Uprising’-ról?

Csak néhány napja látott napvilágot, de egyelőre szinte csak pozitív kritikákat kaptunk, az építő jellegűeknek ezek közül külön örültünk, igazából azokból tudjuk csak meg, hogy hányadán is állunk. Szóval egyelőre meglepően pozitív fogadtatást kapott a lemez. 

Megkerülhetetlen, hogy a névváltással is, de egy "sima" lemezkiadással is együtt jár néhány "járulékos" meló, mint például az ehhez kapcsolódó promóció, látványelemek, borító, miegymás... ezekért nálatok ki a felelős? Hogyan született meg az új CHL arculat?

A régi névvel elkövettük azt a hibát, amibe sok zenekar belefut, ha spórolni akar: nem profi dizájnerrel készíttettük az arculatot. A borítót is saját magunk fényképzetük, illetve végeztünk rajta utómunkát, természetesen azt sem a legprofibb módon. Tehát saját magunk készítettünk mindent, aminek nem lett túl jó vége, haha. 

A névváltás egyben új kezdetet is jelentett, többek között a dizájnok terén is. Kitaláltunk egy koncepciót, majd egy profi grafikushoz fordultunk, aki azóta a barátunk és egyik legfőbb szponzorunk is lett. A srác neve Alapi Zsolt, és Lowlife Prod. néven csinál nagyon király grafikákat különböző zenekarok számára. Ő készítette a logónkat valamint az albumborítónkat is, a youtube-ra felkerült anyagunkhoz a videót, a facebook dizájnt, illetve a később fizikai formában is megjelenő lemezhez a teljes bookletet, de készülőben vagy egy pólódizájn, illetve egy szöveges videó is az egyik számunkhoz. Ezúton is szeretnénk megköszönni az eddigi munkáját és csak ajánlani tudjuk mindenkinek!

Hangzó anyaggal elég jól álltok mindent egybe vetve, de mi a helyzet a koncertezéssel? Mi volt eddig a legnagyobb koncertélményetek? Van-e kedvenc haver-zenekar, akikkel bármikor szívesen nyomtok közös bulit?

A legjobb koncertélményünk az volt, amikor végre egyszer nem részegen állt színpadra Zoli, a gitárosunk, haha. Viccet félretéve: volt pár nagyon király koncertünk nagyon fasza és hálás közönség előtt, ezek a bulik nagyon sok energiát adnak nekünk a folytatáshoz, azokért a srácokért megéri csinálni ezt az egészet, akik rendszeresen lejárnak a koncertjeinkre és jól érzik magukat velünk. 

Eddig főként helyi és környéki koncertjeink voltak, illetve a Suncity Booking szervezett le nekünk egy szegedi bulit, ami nagyon profi volt és faszán is sikerült, csupa pozitív visszajelzést kaptunk a szegedi arcoktól.

Egyébként legtöbbször Pécsen játszottunk eddig a Dirt Not Buried zenekarral, akik a kezdetek óta támogatnak minket, legyen szó koncertszervezésről, vagy éppen kölcsön hangcuccokról, vagy bármiről. Velük bármikor szívesen nyomunk egy közös bulit, az idők során elég jó haverság alakult ki a két zenekar között és igyekszünk a lehető legjobban segíteni egymást.

Az előző témához kapcsolódva: hova és mikor induljon neki, aki felbuzdulva a kislemez hallatán élőben is szeretne találkozni veletek? Hogyan alakul az idei koncert-naptáratok? Milyen terveitek vannak a közeljövőre nézve? Esetleg külföld felé kacsingattok-e?

A nyarak sosem kedveztek nekünk, idén is eléggé szétszéled a zenekar, de azért pár bulit így is beiktatunk. Júliusra alakulóban van pár koncert Pécsen, ősszel pedig Csongrádra, illetve Pestre van szervezésben néhány buli. Egyelőre ennyi, a fix dátumok elérhetőek lesznek a hivatalos facebook oldalunkon, igyekszünk mihamarabb tájékoztatni mindenkit a koncertekről. 

Jövőre szeretnénk egy 8-10 állomásos Európa turnét a közeli országokban, ezek egyelőre még csak tervek, de mindenképpen rajta leszünk a dolgon.

Végezetül, mi az az egy mondat, amit minden rajongótoknak küldenétek most?

Mindenkinek köszönjük szépen az eddigi támogatást, és ha tehetitek, minél többször járjatok el koncertekre, ezzel is támogatva az underground bandákat!