Saturday, July 6, 2013

Bemutatkozik az Anchorless Bodies

Ismét horogra akadt egy hazai banda, ezúttal az ANCHORLESS BODIES egyenesen Miskolcról. Néhány kérdést nekik is feltettünk róluk és arról a zenei közegről, melyben élnek és dolgoznak. Kérdéseinkre Pap Márton, a csapat énekese reagált.


Hivatalosan alig múlt egy éves a zenekar, így történelmi jelentőségű mérföldkövekről nehéz lenne beszélni, mégis mik az Anchorless Bodies eddigi működéséből kiemelendő történések a megalakulástól napjainkig? (…megspékelve a legamatőrebb kérdéssel: kik alkotják személy szerint a bandát, és hogyan futottatok össze és született meg a zenekar)
Pistit a dobosunkat leszámítva mindannyian zenéltünk már valahol, különböző metalcore és egyéb zenekarok maradványaiból jöttünk létre. A gitárosok Milán és Alex, korábban a My Fears From The Silence zenekarból lehetnek ismerősek, a basszusgitáros Ádám pedig a Raze To The Ground és Sky Above Heroes sorait erősítette. Jómagam szintén ez utóbbiban gyilkoltam a hangszálaimat, de részt vettem egy progresszív metal projektben is (Formal Logic), valamint egy ideig a már említett My Fears From The Silence-ben is kisegítettem. A közös koncertek és az azonos érdeklődés tehát összehozott minket és miután az előbandák beadták a kulcsot, megszületett az Anchorless Bodies. Nem voltak konkrét elképzelések az irányvonalat illetően, de mindannyian tudtuk, hogy mást szeretnénk játszani, mint eddig. Az első pár próba alkalmával nagyjából ki is jelöltük a követendő csapásvonalat és azóta is azon haladunk kisebb-nagyobb kitérőkkel. 
Az elmúlt egy év sok próbával és koncertezéssel telt, igyekeztünk elérni a közönséget, megmutatni, hogy itt vagyunk. Hamar rájöttünk azonban, hogy felvétel nélkül nem móka a fellépés (maximum nekünk : ) ), úgyhogy tavaly stúdióba vonultunk és felvettük az első három számos kislemezünket, mely a Years címet kapta. A jelen interjú apropója pedig a nemrég felvett második kiadvány, a The Remedy Process. Ez a kiadvány szintén három számot tartalmaz és a gyulai No Silence stúdióban vettük fel, óriási pacsi Siminek a munkájáért, kiemelkedő a hozzáállása és a szakértelme.

Eddig két EP látott napvilágot tőletek egyenként 3 dallal ráadásul rövid időn belül. Mi a 'Years' és a 'The Remedy Process' története? A két kislemez külön kezelendő, vagy "folytatásról" van szó?
Nos, az első anyagon égett bennünk a tűz és mihamarabb meg akartuk csinálni a bemutatkozást, ami ahhoz vezetett, hogy a legegyszerűbb útját választottuk a felvételnek és egy miskolci stúdió szolgáltatásait vettük igénybe. Kevés volt a rendelkezésre álló keret, így a végeredmény természetesen nem lett olyan amilyet előzetesen elképzeltünk, ami elég hamar generált igényt egy új felvételre részünkről. Személy szerint imádom a Years dalait és pont ezért bosszantó, hogy nem kapta meg az őt megillető megszólalást és gondoskodást. Félreértés ne essék, imádom a zajos, koszos megszólalású és lo-fi bandákat, de ez a felvétel nem jó.:) Így hát amint megszülettek az újabb számok, elhatároztuk, hogy komolyabban vesszük a dolgokat és ellátogatunk Gyulára. Az eredmény szerintem magáért beszél. 
Tematikailag egyébként nem kapcsolódik a két kislemez, illetve talán annyiban hogy mindegyik számunk hasonló hangulatokat jelenít meg, de nincs konkrét kötődés közöttük. Folytatásról talán olyan szempontból tekinthetünk rá, mint a zenekar természetes fejlődésének állomása.

Ti hogyan fogalmaznátok meg: miről szólnak a dalaitok? Kiknek szól a zenétek, kiket szeretnétek elsősorban elérni a muzsikátokkal?
Ez az a kérdés, amit – bár én írom a szövegeket – sosem tudtam konkrétan megválaszolni. A dalok mindig különböző hangulatok kivetülései, szó sincs összefüggő történetekről, kardozó lovagokról és gyilkolászó gonoszokról. Mindig az adott érzelmi állapotomhoz és a szám hangulatához legjobban passzoló, fogalmazzunk úgy, metaforák alkotják a szövegeket. Mindenki mást láthat bennük, eltérhetnek az értelmezések, ezáltal mindenkinek mást ad. Ami a megcélzott közönséget illeti, szeretnénk olyan embereket elérni, akik valóban a zenénket szeretik, és nem pedig azért hallgatnak minket, mert vonzódik valamilyen éppen divatos irányzathoz. A dalírás során is mindig a saját szájízünk szerint alkotunk, igyekszünk figyelmen kívül hagyni az aktuális trendeket. Természetesen ez nem lehetséges száz százalékosan, hiszen mindannyian szeretjük a mai bandákat, így tudat alatt is hatással vannak ránk. De konkrét másolásról szó sincs.
...és mi a helyzet a miskolci underground színtérrel? És úgy általában, mint fiatal banda: hogyan tudtatok beilleszkedni a hazai zenei életbe Anchorless Bodies-ként? Terveitek, céljaitok eddig teljesültek, elégedetted vagytok az eddigi fogadtatással?
Sajnos Miskolc a méretéhez képest meglehetősen szegény zenei élettel büszkélkedhet. Vannak zenekarok, akik folyton mozgolódnak és érdemes rá figyelni (Karst, Standby Gravity), de az infrastruktúra rendkívül kedvezőtlen. Koncertezésre alkalmas hely szinte nem is akad a városban, ha pedig mégis van ilyen, nem nézik jól szemmel az ilyen „rétegzenét”. 
A zenei életben betöltött helyzetünket folyamatosan igyekszünk javítani, célunk az aktív koncertezés az ország minden táján. Szeretnénk minél több emberrel megismertetni magunkat és számtalan kiváló zenekarral megosztani a színpadot. Tervbe van véve a póló nyomtatás, és ha minden jól megy, akkor hamarosan egy ultra-limitált példányszámú bakelitkiadást is megér a The Remedy Process.
Ha szűkítjük a színteret, akkor dallamos hardcore a Ti műfajotok. Mi a szitu szerintetek a magyar 'core zenével? Úgy tűnik, mintha manapság egyre többen váltanának "dallamos zúzásra" egy laza "melodic" jelzőt felvéve, mintha eltűnnének az oly divatos breakdown elemek, a szöveget tekintve pedig mintha mélyülne a mondanivaló (és ezzel egy időben gyűlnek a közhelyes dalszövegek). Szóval milyen irányba halad, vagy éppenséggel milyen irányba szeretnétek Ti vinni ezt a zenei irányvonalat?
Ha most a ’core zene alatt a svédelt metalcore hazai képviselőiről beszélünk, akkor szerintem ugyanaz történik itthon, mint külföldön. A divatos, unalomig ismételt sablonok puffogtatásában merül ki a legtöbb zenekar fegyvertára. Ez változatlan, mióta széles körben elérhető az internet és a külföldi hullámok begyűrűztek hazánkba. Jómagam imádtam a breakdown-okat, de egy pár éve iszonyatosan elcsépelt elemmé vált. A zenekarok nem csupán a dal dinamikáját és lendületét kiválóan elősegítő, jól elhelyezett breakdown-okkal operáltak, hanem jóformán ezerszer használt és baromi unalmas, ötlettelen csuga-csugákra építik fel a számaikat. Ezáltal szerintem sokak számára megszületett az egyértelmű út, miszerint elfordulnak az ilyen zenéktől és új irányvonalak után néznek. Ez történt velünk is, belefáradtunk a korábbi irányvonalakba, teljesen üresnek éreztük azokat. A melodikus hardcore viszont remek alapot szolgáltat a gondolataink megvalósítására. Persze nem vagyunk klasszikus értelemben vett melodikus hardcore banda, zeneileg mondjuk nem sok közünk van egy Life Long Tragedy-hez vagy korai Hopesfall-hoz, de a hangulat és hozzáállás amit ezek a bandák közvetítenek példamutató értékű. Igyekszünk tehát ezt az eszköztárat alapul venni és kibővíteni egyéb irányvonalakkal, melyeket imádunk. Így kerülhet bele post-rockos hangulatfokozás és screamo-szintű előadásmód a repertoárba. Ezáltal próbálunk többet adni az embereknek. 
A hazai zenekarok szövegeiről nem szeretnék nyilatkozni, mert egy-két kivételtől eltekintve sosem olvasom el őket és ezek alapján nem szeretnék általánosítani. 
Végül a második számú legunalmasabb kérdés: hol láthatunk Titeket legközelebb fellépni, nyáron merre lesztek hallhatók-láthatók?
Legközelebb július 20-án lehet elcsípni a bandát a Testify és a Lost In Capital társaságában, valamint július 27-én Budapesten az R33 klubban az Argentin Our Anger-rel és pár magyar zenekarral. Várunk mindenkit.

No comments:

Post a Comment